Három éves voltam, ő talán hetven,
és együtt sétáltunk a réteken át,
kis kezem melengette a kezében,
megmutatta milyen is a világ.
Tizenhárom lettem, ő akkor nyolcvan,
mikor kinyitottam egy sötét szobát,
már az égi mezőkön sétált holtan,
ott éreztem meg az elmúlás szagát.
Most már én vagyok lassan közel hetven,
májfoltos keze még kezemet fogja,
együtt járunk a jégsipkás hegyekben,
mert szeretni az ember legszebb dolga.

2015. márc. 2.