Mikor gyermekként titkon belenéztem,
egy egész élet fénylett a kezében,
barázdái közt száz fáradt nap égett,
az a sok munka, mit vele elvégzett.

Tenyerében, a föld illata aludt,
s az idő szétszórta őt is szegényt,
mint hamut,
két keze volt földünk, esőnk s napunk,
láttam benne dobog minden,
mit örökül kapunk.