Napfény városába,  Szegedre visszatérve!
 (Vincze Ferenc gépészmérnök,tanár)

Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak!
Virágaid elhervadtak
Emlékembe bezártalak
De soha nem feledtem szép arcodat!

Sok év múlt el, idő szaladt
Gondolatom veled maradt
Újra látom szép orcádat
Virágba borult tereidet, utcákat

Virág nyílik minden téren
Fák mesélnek nekem csendben
Hol jártál, mikor mi vártunk?
Közben megnőtt minden águnk!

Csodálom szép tereidet!
Régi fények köszöntenek
Tisza habján csillog a nap
Napfényváros elhagytalak!

Keresem régi szülőházat
Csodálom megnőtt rózsafákat
Hűs szellővel köszönt az öreg platán
Új-Szeged Népkert során...

Szomorú szív hozott, ami bánt
Visszatért hű fiad hozzád!
Itt alussza majd örök álmát
Megpihenni hozzád tért meg
Hol várta őt az ősi fészek...

Hull a könnyem, mint a zápor
Virágot hoztam, onnan távol
Te örökre őt befogadtad
Szeged, hazai földben elringattad….

Sírva zeng itt a Dóm harangja
Rókusi templom és a többi visszhangozza
Alkotóját kíséri lélekharang zúgva
Utolsó útján, síron túl is zengve-búgva!

Legyen áldott e földnek mélye!
Hol virág nyílik bánat helyébe
Tisza folyó csendben ballag
Csak ő ismerte álmainkat!

 +2022. szeptember 5. Mosonmagyaróvár. Eltemetve Szeged,2022. szeptember 14.

Dáma Lovag Erdős Anna (Vincze Ferencné)