Oly furcsa vagy mostanában,
feszít a gond vagy a bánat?
Tekinteted borús, hűvös,
úgy viselkedsz, mint ki nyűgös.
Hullámot vet a kedélyed,
szomorú vagy meg szeszélyes.
Felhőszemed tele könnyel,
gyorsan megered a könnyed,
hullik végeláthatatlan,
duzzad földben meg patakban.
Majd hirtelen képed ragyog,
élvezed a fénylő Napot,
ki sugarát bőven méri,
bírjátok-e, meg nem kérdi.
Ontja, perzsel, szinte éget,
jéghegyet olvasztni képes.
Ember liheg, piheg, réved,
lehet közeleg a végzet?
Vérét szívják szúnyoghadak,
nincs nyugalom az éj alatt.
Némi vigaszt nyújt a termés,
piroslik már a cseresznyés,
a meggyesből szól a nóta,
illatozik a szamóca.
Kikeltek a gólyák, fecskék,
bőven fogynak a legyecskék.
Iperednek, tollasodnak,
szárnyra kelnek mind maholnap.
Júniusi szenzáció,
kezdődik a vakáció!
Kalandra fel! Végre szabad,
s gondtalan a siserehad.
Szent Iván-éj tüze lángol,
ki táncot rop, ki varázsol.
Bármit kívánsz megtörténhet,
kacérkodj hát a reménnyel!