Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Napjaimból... Nagypéntek

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Egy videó emlékére

      Hullanak könnyeim. A könnyeim, amelyek azért vannak, hogy tisztára mossák sebeimet. Azokat a sebeket , melyek annyira tudnak gyötörni, s annyira tudnak fájni. A sírástól tisztulnak s közben gyógyulnak sebeim, így enyhítve a kínzó fájdalmamat.
Imánk mondja:
“ Jézus Krisztus! Halált győző, életet ajándékozó Úr!
Meghalt akit szerettünk és most sírunk. Te megérted könnyeinket, hiszen te is sírtál barátod sírjánál “...

Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engem?
Hamarosan megérkezik a válasz: nem hagytalak el gyermekem! Neked adtam az életnek koronáját. Az örök életet. Érkezik hozzád a Messiás.

      Ma Gabika egy régi videót tett közzé. A szívem csordultig telt, ám fájó, de mégis boldog örömmel. Szeretteimet láttam. A testvéreimet, akik éppen kilépnek a templomból az Istentisztelet után. Elsőre legkevesebb fiú testvéremet Istvánt láttam. Mennyire szerettem őt. Már a puszta látásától elfacsarodott a szívem. Gabika! Tudnod kell , Istvánt ma elhoztad nekem a valóságban is. Eszembe jutott az a sok minden amit tőle kaptam, a fizikai létben , és lelkileg is. Előkerestem azt a képeslapot amit ő küldött vigaszul nekem: benne Isten igéjével. Azt írta: bízzál benne! Hinni kell, hogy megsegít! A Hit a legnagyobb erő... S nekem adta a jól olvasható Bibliáját, amelyre később, mikor a férjem nagyon beteg volt, nagy szükségem lett. A napi igéket innen pótoltam, bővítettem .
Józsi bátyám és Katika nővérem látása is megörvendeztetett.
Itt vannak velem és beszélgetünk úgy , mint régen.
Ma már csak Miska bátyámmal, és Éva nővéremmel ülök a padsorban, pontosan ott, ahol a kijelölt helyünk van. S hova lett az a sok gyermek? A hetvennegyedik évemmel mára én lettem a legkisebb!

Most, amikor kijárási rendelkezés van, annyira hiányzik a valóságos Istentisztelet, a templom varázsa, hogy az már-már fáj. Hiányzik az Isten parancsolatára cselekedni: Szenteld meg az ünnepnapot
Ünnepi ruhát öltünk fel magunkra kívül-belül.
Mert szólítanak a harangok.
Mert tart a kegyelem...

Te most ezt tetted Gabika! Otthonomba hoztad egy emlékkel a templomi együttlét mindent elsöprő érzését. A valóságos Isten tiszteletet, a templomi áhitatot.
S azt a pár szót, amit válthatunk szeretteinkkel, mely az idő múlásával egyre fontosabb. Öt testvéremet láttam, s számos rokonságomat.

Nagy szeretettel és hálás szívvel köszönöm.

Hullanak könnyeim...

Rovatok: 
Irodalom