Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Napló

csabayandy
csabayandy képe

   Annak idején mondták, nem szabad ilyen dolgokról beszélni, és ne is tegyem. De ez az időszak a terhek lerakásáról is szól. Az meg sokféle módon történik mindenkinél.
   Ezt az egészet valamiféle erőszaknak éltem meg, de nem is lehetett volna másképp. Minden jött amúgy is egyszerre, mint a jó boltba. Igen, bizonyos dolgok sok embernek amúgysem léteznek. Ez az én esetemben is így volt. Lehet azt mondani, ilyen szempontól, hogy tudatlan voltam.
   Végülis igen, tudatlanul, mindenféle nagyobb ismeret nélkül kerültem bele ebbe az egészbe. Megtapasztalni kemény volt. Az igaz, így legalább megismertem olyan dolgokat és hatásfokait, amiknek a létezéséről sem tudtam. No, lehet, nem ebben a formában kellett volna megismernem őket.
   Mindig is szerettem segíteni, ha valakinek szüksége volt rá és kérte. Akkor is, mikor még nem voltak ilyen dolgok az életemben. Olykor ruhákkal, mikor, mivel tudtam. Sosem adtam ezeknek hangot. Miért is tettem volna.
   Milyen érdekeket sérthet ez is. Miért kell sok embernek magára maradottnak éreznie magát.
   Habár, most ez is egy cél a világban.
   Amikor önzetlenül segít az ember fia, lánya, akkor világít, és a világítás egészen mást hordoz magában, mint a ragyogás. Nagy a különbség, sokkal több minden van benne, mint gondolnánk, és épp ezért is szeretik kihasználni. Azt hiszik, irányítható. Csak aztán rajönnek, a látszat igencsak csal. Mert egy ideig lehet, hogy sikerül, vagy azt a látszatot kelti, de csak egy ideig. Utána kijön abból a hálóból és utána megszűnik a mátrix.
   Időközben extraszensz lettem, ez meg párosul a történések óta egy ideje azzal, hogy sok ember közt nem nagyon tudok sokáig lenni. Habár ezen is folyamatosan dolgozom. Napról napra egyre jobban megy ez is.
   Sokféleképpen lehet segíteni egy másik embernek, egy ölelés, egy mosoly, vagy hogy hagyod beszélni, végighallgatod. Szóval az, hogy nem segítek, az ilyen formán nem igaz, inkább másképp teszem, és most már csak így.
   Valahogy, mindig is tudtam, mit kell mondani egy embernek, hogy egy kicsit másképp is lássa a világot.
   Most ezt alkalmazom tudatosan. Hisz sok mindenen vagyok túl én is. Nem csak extra területen. Pontosan tudom, milyen nagyon mélyen lenni.
   Volt, van olyan ember, akit épp ez mentett meg valami mástól. Csupán mellette voltam, meghallgattam, és beszélgettem vele. Kár, hogy ma már ez sem adatik meg mindenkinek.

TM

Rovatok: 
Blog