Mondjuk, nekem sincs szükségem arra, hogy kiszínezzem a dolgokat. Miért tenném, mindenki gondol, amit szeretne.
   Amikor a barátnőm megkért, hogy a lábát kezeljem, csak annyit kért, hogy tudjon dolgozni vele, addig míg ez szükséges, mert nem engedheti meg magának, hogy kiessen a munkából. Mondtam neki, hogy én nem vagyok orvos.
   Tulajdonképp a visszeres lábára földanyánktól valamiféle levelet kapott általam. Közben mondtam neki, hogy figyelje, mi történik. Neki talán ezért is mertem segíteni ilyen dolgok által. Akár távban is, mert érzékeli, de ezek veleszületett dolgok. Láttam neki valamiért akkor a csontrendszerét, úgy látszik, akkor erre szükség volt. Épp a minap beszéltem vele erről.
​   Neki is vannak extra tapasztalásai, mint már mondtam, így tudta, hogy ilyen dolgok vannak, mint ami velem is történt, szerencsére nem bolondnak nézett. Vagy ki tudja, minek.
   Őt már a nagy tapasztalások után ismertem meg. Ő az, akiről már meséltem. De ő utána már mellettem maradt, és van azóta is.
   A levél azóta is a lábán van, pedig ennek már három éve is van. Tud vele dolgozni, ahogy kérte, a fájdalmai nincsenek olyan erősek.
   Tulajdonképp vele zártam a segítségnyújtást telefonon, de nem azért, mert rossz volt, hanem azért, mert azt kérdezte, itt van az a segítő, akit küldtél. Fáradt volt, nem akarta megnézni. De kérdés önmagában érdekes volt. Lehet, nem tűnik ez olyan nagy dolognak, mégis nekem új, majd megismerem ezt is. De nem most.
   Érdekes, hogy a mesterek ezt kevésbé értették, akikkel utam során találkoztam. Kaptam olyat is, hogy mivel én ezt tanultam, nem tapasztalatom, semmilyen formában. Volt olyan is, aki tőlem kérdezte, mi az, befelé indulni. Szóval, ezek az oktatási rendszerek elég hiányosak lehetnek, ha ebből indulok ki. Vagy csak felszíni mesterek voltak, és felszíni ismereteket adnak.
   A valódi önismeret, amikor tényleg felfedezzük saját dimenzióinkat is, az járhat olyan dolgokkal is, sőt jár is, amire már mi mondjuk, hogy lehetetlen, pedig megannyi tapasztalás van mögöttünk. Vagy csak azért gondoljuk, mert nem ismertük önmagunkat, csak azt a felszínt, amit ezek a "spirituálisnak mondott" tanok esetleg adnak. Mert úgy gondoltad, segítenek. Megsúgom, nem fognak. A spiritualitás a szívről szól, semmi másról.
   Azok a tudások, amik igazán benned vannak ősidők óta, azokat a szíved őrzi, hisz a szívnek saját tudatrendszere is van, de erről Szepes Mária is írt valamelyik könyvében, én meg, meg is tapasztaltam, hisz a befelé induláshoz a szív a kapu. Amíg valaki csak a belső nyugalmat érzi egy megismerés útján, azt hiszi, hogy vége van, az félúton van valódi önmagához. De ehhez nem meditációs út vezet, nem a jólét. Meg a tanok sorai. Adhatnak valamiféle rálátást, de sok mindent elfednek.
   Valahol hálásnak kellene lennem azoknak, akik által jött ez az egész, még ha meg is tépázott, mert igaz, akart a fene ilyen dolgokkal foglalkozni, végülis felébredtem minden síkon, habár nem biztos, hogy ilyen tapasztalásokkal kellett volna. Hisz így rövid idő alatt nagyon sokat fejlődtem, s az, hogy elbírtam, a szívemnek köszönhetem, semmi másnak. Az ember egy dimenzionális lény, ezt sokszor hallani, hát tényleg az, de sokkal tágabb fogalomban. Legalábbis ennyire én sem gondoltam ebbe bele.
   A szív útja sokkal többről szól, mint amit kint megélünk. De gondolom, ezt sokan tudják is. Belül maradni nem könnyű. Sőt.
   Igaz, nem tudatosan indultam befelé, de tudatosan maradok bent.
   És igen, többségében eddig csak az árnyoldalát ismertem. Mondták nekem, hogy jó dolgok ezek. Nem igazán tapasztaltam a jobbik részéből itt a földi síkon. Eddig. De tudom, nem egyik napról történnek a dolgok.
   Szóval, az egyik részének tényleg vége van. Viszont a másik majd most kezdődik. Ami újabb és újabb ismeretekkel, tapasztalásokkal fog történni. Ezúttal is minden síkon át.
   Még mindig nem tudom eldönteni, érdemes volt-e túlélnem mindentől függetlenül ezeket a történéseket. Hisz mindent éber állapotban éltem meg. De tény, hogy sok mindent megismertem az univerzum világából is.
   Nagyon sokfélék vagyunk, nem csak a földi életben itt, fizikai síkon, hanem azon túl is. Ami nem épp a halál fogalmát takarja magában.

TM