Onnan gondolnám, hogy az ilyen-olyan tanfolyamok felszínesek, mert jómagam is részt vettem egyben. Az angyali volt. Ott is, ki tudja, ki, mit látott vagy érzékelt, de még jó, hogy a mesteriig nem mentem el.
   Ki tudja, az is mit vezetett volna hozzám még el. Hisz sokszor épp az ilyen tanfolyamok is elvezetnek olyan dolgokat, amik akár az életedbe is kerülhetnek. A tanító által is. Lehet, ez figyelmetlenség is, de bármi más is. Észrevétlenül, ami aztán hatással van mindenre.
   Lehet, meg kéne szigorítani az ilyen jellegű tanfolyamokat, reiki, angyali stb. Hisz mostanában már különösen felhígult, csak a pénzről szól. Az, hogy az illető tényleg tudja-e jól alkalmazni azt, amit csinál kellő körültekintéssel, felelőséggel, az mellékes.
   A magam részéről mágiát vagy hasonlóságokat sosem alkalmaztam, nem láttam értelmét, és nem is éreztem szükségességét. Amúgy is a földön élünk, minek is manifesztálunk ilyen dolgokat ide. Amikor sok olyan dolog is jön általa, ami sok mindent felbolygat a világban is, nem csak az egyén életében.
   Kérdezték tőlem anno, mit értem el ezzel a tudással, mert ugye, az életem. Nem épp jó indulatból eredt. Igazuk van, semmit. Ugyanakkor nagyon sok mindent, ami igaz, a fizikai életemen nem látszik.
   De érdekes volt a kérdés, mert ezeket a dolgaimat nagyon nem mutogattam. Az, hogy bizonyos dolgokban egyéni meglátásom van, az más. Hisz minden ember képes másképp is látni.
   Egyébként van egy ismerősöm, a minap beszéltem vele, aki szintén elment valamilyen tanfolyamra. Ott leközölték, hogy megnyitották, de ehhez semmilyen útmutatást sem kapott. De ő legalább tudott erről. Ez is egyfajta információ, amivel tudtam volna mit kezdeni, talán.
   Bármerre is jártam, tulajdonképp három hónapnál nem tudtam tovább maradni. Munkahelyeken sem, mondjuk nem épp azért, mert rosszul végeztem a munkám. Egyszerűen jöttek a dolgok. Amit tudtam, kizártam, de nyilván nem mindent sikerült, és nyilván ezen dolgaimat nem is mondtam.
   Nemsoká a három hónap végéhez érek. De majd kiderül, merre visz utam, illetve, mit hoz. Munkahelyem most nincs. Volt, hogy majdnem az utcára kerültem. Nem egyszer. Azóta már van sátram, hálózsákom, ha esetleg úgy alakul. A családom nem tud ezen dolgaimról, amiket megéltem. És ez így jó. Nem értenék. Ha valaha tágabb körben is megismertetném történetemet, biztos álnéven tenném. Habár ez is egy tag felület, de ők nem mozognak művészeti körökben. Nem is érdekli őket.
   Időközben tanultam egy kis kristálygyógyászatot és kineziológiát. Az utóbbit azért, hogy valamelyest azért legyen rálátásom az emberi szervezetre is. Nyilván nem vagyok kineziológus, nincs államvizsgám belőle, de alkalmazhatom az ott megszerzett ismereteket.
   Neurolymphatikus masszázspontok, neurovaszkuláris kontaktpontokat, vagy meridiánok vonalát érintettem belőle, amikor próbálgattam. Nem mentem bele abba sem, csak annyira, amennyit szükségesnek éreztem ezek után is. Direkt csak ezeket, hátha ez nem hoz extrákat. De hozott, volt, hogy az illetőnél az elhunyt ősök jelentek meg, volt, hogy utána valamiféle szellemgyógyászati dolog volt, nem értettem, hogy hogyan. Nem is tanultam ilyeneket. De arra jó volt, hogy tudjam, ezekre is képes vagyok. De azt előre sosem tudtam, mit hoz még elő belőlem is. De mindig valami újat. Úgyhogy pár gyakorlatozás után inkább ezt is elhagytam. Igen, ezek lehet, jó dolgok, végig csináltam akkor, mert ugye, amit elkezdtél, fejezd is be. Hisz ha nem teszed, akkor akár bele is rokkanhatsz. Ezt utólag tudtam valaki mástól. Még jó, hogy nem ijedtem meg. De a kineziológia részét kivéve nyilván semmit sem úgy csináltam, mint ami a nagy könyvben meg van írva. Lehet, nem rosszabb vele, de ki tudja. De még jó, hogy nem laikus emberek voltak, és tudták, bármi is jön, megoldom. Vagy megoldjuk. Bíztak, bíznak bennem. Minden látszat ellenére. Nekik például így vagyok hiteles, ahogy vagyok, hisz vállalom azt is, amit nem tudok még, meg hát a saját tapasztalások egyéb szinten is. Hisz ezek nem épp a lexikális tudásról szólnak.
   Megkérdeztem egy barátnőmet, mit csinálna a helyemben ezek után, amin keresztül mentem. Annyit mondott, nem tudja, ő nem élte volna túl.
   Igen, az ismereteim attól függetlenül, hogy elég tágasak, azért hiányosak is. Hisz költséges lenne mindent megtanulni. Így a magam kezét fogom, és abból a tudásból merítek, ami felszínre jött, és jön belőlem ezen dolgok által is.
   Sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság. Hisz nem láttam, ezekből az idézőjelben jó dolgokból, kiutat. Itt nyilván nem az előző példára gondolok. Nem is depresszióra.
   De a határtalanságban elfér. A pszichém ép, ahogy az orvos is mondta. Ez azért megnyugtató.

TM