Felszabadult lelkem,
Sötétből bújt elő.
Kíváncsi a Napra,
Mely korán felkelő.
Érinti az arcom,
Fénye, megsimogat,
Ölelgeti lágyan,
Fénylő homlokomat.
Csodás az ébredés,
Velem a Nap felkelt,
Nyújtózkodva várja,
Fénykarját kitárva.
Felissza harmatát,
Csodás fű száláról,
Merít a folyónak,
Sistergő habjából.
Lelkemben barangol,
Bánat megsemmisül,
Kitörölt ott mindent,
Mi nyomott legbelül.
Drága, fénylő Napom!
Mily rég vágytam már Rád!
Meleg cirógatja,
Fáradt, dermedt tagom.
Életet lehelt rá,
Forgatja, formázza,
Nem nyugszik meg amíg,
Szükség van Reája…
2015.06.04. B.Sz.É.