Narancssárga nap korongja,
Hortobágyot beragyogja.
Pusztaságát kémlelgeti,
Nemes darut benne leli.

Fényével el varázsolja,
Ő a nyakát nyújtogatja.
Kinyitja a kecses szárnyát,
Napoztatja minden tollát.

Ikszben áll a hosszú lába,
Kedvesét e pózban várja.
Érkezik mert megígérte,
Gyönyörködhet reá nézve.

Összeforr a napsugárral,
Álló szobor látszatával.
Pedig belül szíve érez,
Párjával repül fészkére.

Szeretik a mi hazánkat,
Minden évben visszajárnak.
Viszonozzák az emberek,
Mutatják város címerek.

2021.05.06.