Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra,
Mikor szívedben él még a hazaszeretet,
Mikor a nemzet még él,
Akkor se feledd TRIANONT!
Ne feledd TRIANONT!
Ha már más elfeledte,
Mikor a harangnak nem szól a lelke.
Mikor a szónokok idegen szót szólnak,
Mikor bőségében vagy a jónak,
S a vasököl megolvad!
Ne feledd TRIANONT!
Mert nem vagy, TE gyáva,
Aki gondolatban szabad
E csonka országban.
Szívedben él még a haza imája!
S térképen ragyog csak
A magyarok hazája!
Ne feledd TRIANONT!
Ha már útra keltél,
Mögötted hagytad, ami még él!
Ha már nem hív haza
A harangok hangja,
Nem ölel már többet magyar édesanya.
Ha már hallod a tenger zúgását!
Akkor se feledd e bús magyar hazát!
Ne feledd TRIANONT!
Mert szétesett az ország!
Földjét idegen tankok megtaposták!
Magyar megtagadta magyar testvérét!
Hiába ontotta oly sok hős a vérét!
A széthúzás okozza a nemzet vesztét!
Ha majd leomolnak a magas falak,
Ledönti őket az akarat!
Ha a harangok örömükben zúgnak,
Ha eltörölhetjük a múltat.
Ha a turulmadár szabadon száll az égen,
Ha a magyar zászló leng büszkén, szépen,
S EURÓPÁBAN a szent béke honol,
Testvér-testvérét átölelheti VÉGRE!
Szabad lesz minden nemzet egészen,
S eljön az Isteni szeretet...
Akkor, TE akkor se felejtsd el
Fájó emlékedet, HAZÁM!
Mosonmagyaróvár, 2005. június 30.
TM
