Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Ne felejtsd el

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Pozitívumok
   Sok a kesergés. Mennyi-mennyi ember. Mind szomorúan látja, láttatja az életet. Nem mondom, hogy velem nem fordul elő, de alapjában véve, mégis inkább a jót és szépet látom meg az engem körülvevő dolgokban.
      Nagyjából egy hét alatt történtek velem az alábbiak:
Jött egy emberke, nyakába akasztotta a fűkaszát, és lekaszálta a kertemet.
Elvitt pár szerszámomat, hogy otthon satuba fogva, megélezze, rendbe szedje őket.
    Egy másik emberke lemetszette a fákat. Sajnos ennek ellenére sem lesz gyümölcs, mert a fák igen jelentős fagykárokat szenvedtek. De nem keseredek el. Tudom, hogy jövőre majd annál több termés lesz. Meg nem mindenütt érte el a gyümölcsöt a fagy. Míg itt a kertekben minden, addig a hegytetőn, - Iznán jártam – semmi sincs elfagyva. Ha megérem, majd onnan kapok. Itthon nem irigyek az emberek. Minden évben kapok pót gyümölcsöt. Ezekből aztán megtelnek a befőttes üvegek, és a fagyasztó is.
     Más napon cseng a telefon, Évikém tudatja örömmel, hogy megszületett a dédunokája. Remélem, hogy meg tudom majd látogatni Valcsikát, aki húsvétkor még nálam járt, egy doboz finom süteménnyel. És a kicsit karomba is vehetem.
   Ángyitól rámmaradt régi zománcos tálakba átültettem kaktuszaimat. Jó érzés, hogy újabb két ligetecske köszönget felém. Szeretem a kaktuszokat. Sok és sokféle van. Vannak köztük akár húszévesek is, például Hargitából Etuska adott egy „jól tűrő” gömbkaktuszt, háromévenként ültetem nagyobb edénybe. Hálás a gondozásért, ha virágzik, az egy valóságos csoda. Már március közepétől kinnt vannak a szabadban, nagyjából október második feléig.
   Szombat van. Cseng a telefon. Rozika néni hív. Rétest sütött! Menjek csak fel érte. Egy egész tepszivel, - így mondja - nekem sütött. Egy meggyes-mákosat, és egy krumplisat. Valami fennséges csemege.
    Pont a legjobbkor, mert délután váratlan vendégem érkezett. Nagyon kedves teremtés, nem igazán ismertük egymást, csak így itt a Faceról. Mondhatom, az életben is olyan barátságos és kedves a Zsóka, mint a neten. Éppen hajfestésben voltam, de ez nem zavart bennünket abban, hogy örülni tudjunk egymásnak. Ajándékba kaptam tőle egy üveg céklát. És meg tudtam kínálni a rétesből.
    És még nincs vége a napnak. Este skypen hívott unokanővérem a világ másik részéből. Nagy eseményre készül. Azt szeretné, ha vendége lennék e jeles napon. Hatvanéves házassági évfordulója lesz. Szabályos templomi esküvővel. Ott kell legyél Marika! Megígérted, hogy eljössz. Mindent, de mindent vessél be, hogy közöttünk legyél. Egy bakonycsernyei! Ha Isten ezt megadja nekünk, örömünk határtalan lesz.
   Vasárnap a templomban Isten meghallgatta imámat. Nagynéném azt mondta, eljön ő is velem. Az ünnepi ebéd után benéztem a gépembe, és ott a fontos bíztató üzenet: Ne sokat gondolkozzál, menj amíg tudsz.
   Később jött a szomszédom, olyan finom sütivel, hogy csak na! Piritott diós krémmel töltött piskótát sütött. Ennyi sok jótól is el helet fáradni! Leültem hát kicsit a Tv elé. Egész kellemes műsort láttam, és az örömteljes hét után, hihetetlenül jót aludtam.
   Megújult erővel ébredtem, és indultam a kerti kis dzsumbujomban némi rendet vágni. Egyszer csak megállt egy autó, kiszállt egy emberke, és egy csokor virágot nyújtott felém, csak úgy a kerítésen át. Ilyen csodálatos mezei virágot nem kaptam még soha. Ilyet csak a Mama kapott a fiaitól.
  Tudom fokozni! Mert így volt! Akik szereplői e hetemnek tanúsíthatják. Gyerekkori barátnőm frissen tisztított halat hozott, nekem! A csernyei halastóból horgászta valaki. Szóval most már azt is mondhatom, hogy főztem hallét helyi halból!
   És itt a vége? Kishugom telefonált, hogy hazajönnek, és amikor mennek vissza, magukkal vinnének egy hétre Svájcba Jolikáék felvittek Iznára. Hazafelé jövet bementem Papókámhoz. Mit szól mindehhez? A válasza: Örökre szeretni foglak, ezt
„Ne felejtsd el „
Rovatok: 
Irodalom