És csend, fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé

Már nem ágyú támad
Nem szól a Sztalin orgona
Szél és a fagy üldözi a katonákat
Nem tudják merre a „Haza”

S ki hazajutott, éhezve, fázva
Rongyosan, megcibálva
Csak az tudta, mi veszett el oda kin
A túlélőnek megmaradt a kín

S a „Testvér”nem felejtett soha
Szólt fülében az ágyú szó,s Sztalin orgona
Csend honol azóta is, néma csend
Isten tudja csak, mi lakozik a szívekben bent

„Ne hagyj itt Testvér”meghalok
Elcsitultak, elnémultak az áldozatok
Már csak alig él egy-két katona
Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora
S a Don kanyarban néma csend honol
Az Isten tudja csak, mily sok áldozat
Alussza álmát a jeltelen sír alatt
Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart

Elmentek az évek,csendben, el
Róluk csak a kegyetlen szél énekel
Hogy fagytak meg hős fiak
Áldozatként ott túl, a Don alatt

De eljön majd az idő
Mikor megint fúj a szél
A hősök tetteiről egy igaz legenda kél
Az utókor róluk hősként beszél.

2O13.O1.31.Mosonmagyaróvár.