/Búcsú Király Lászlótól
  egy soproni jó baráttól./

Ne menj el, szóltam volna
De nem jött kiáltásra felelet
Ráléptél a szivárványra
Esővel küldted a könnyeket

Felmentél a magas égbe
Honnan nincs már vissza út
Tárva, nyitva maradt utánad a kapu
Vártak rád, hová  minden jó bejut

Hosszú volt az út odáig
Életed csak szenvedéssel válthattad meg
Honnan fényesség sugárzik
S nincs többé kérdésre felelet

Elmentél, s megállt az idő
Ott már várt az elszámolás
Milyen volt az élet idelent
Csak a jó Isten ad rá áldást

S én is búcsúzom e sorokkal talán
Nem marasztaltalak, ha menni muszáj
Készíts nekünk is utat,
Ha nekünk is menni kell
Isten segítségével ott fen
Találkozol szeretteiddel

S emléked majd kőbe vésik,
hogy ne feledjen senki sem
Életed nem volt hiába való
Mert megtetted, amit embernek
tenni kell.

Ne menj el, szóltam volna
De nem jött kiáltásra felelet
Ráléptél a szivárványra
Esővel küldted búcsú könnyeidet

2017.09.13.+ 10,10.
Mosonmagyaróvár.