Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Ne mentsenek meg! 2.rész

zsuzsa
zsuzsa képe

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

2.rész (folytatás)

 Liza állt az ajtóban némán, döbbenten, rémülten. Képtelen volt felfogni, elhinni, amit hallott. Ez biztosan félreértés, Csilluka másnap reggel wellness hétvégére indul a barátjával. Csak futni ment, ez szokásos esti programja volt.    
 
Görcsberándult gyomorral, gépiesen vette fel a ruháját, cipőjét, mint aki nincs tudatában annak, mit is hallott pár perccel azelőtt. Aztán rohant… rohant a rendőrségre.
  Az ügyeletes rendőrnek elmondta, hogy két rendőr járt nála, és hogy mit mondtak.
-  Üljön le a folyosón és várjon – kapta a rideg választ. A  percek óráknak tűnve teltek, de senki nem foglalkozott vele. Másfél óra várakozás után minden részvét nélkül hazaküldték azzal, hogy majd később érdeklődjön.
  Liza elgyötörten vánszorgott haza. Még mindig nem tudta felfogni, mit is hallott. Otthon felhívta telefonon Andrást, aki a szülei korábbi ápolása miatt azok lakásában lakott, de a hét több napján együtt voltak. András azonnal magára kapkodta a ruhát és lélekszakadva rohant Lizához, majd onnan együtt visszamentek a rendőrségre.
 Újabb másfél óra múlva (!) behívták egy irodába, ahol két rendőr tartózkodott. Az egyik rideg hangon megismételte, hogy egy nőt este a 3/4-9-es vonat elgázolt. A tragédia helyszínétől kb 30-35 méterre, a sínek mellett megtalálták a táskáját, s az iratok alapján a személyi azonosítás megtörtént. Majd ugyancsak rideg hangon közölték Lizával: tanúként hallgatják ki (!), és egyébként tájékoztatják, hogy a hatályos törvények szerint nem köteles önmaga ellen vallani. (!!!)
- Önmagam ellen?! Miről kellene vallanom?! – kérdezte Liza döbbenten, de választ nem kapott.
   Elmondta az előző nap történéseit, majd átadták neki a Csilla táskáját, a benne lévő tárgyakkal, megjegyezve, hogy volt benne egy ötezer forintos bankjegy. Lizának eszébe jutott, hogy Csillánál sok pénz volt, Ő maga mondta délután. A fogorvosnál sem kellett kölcsön adnia az anyjának, mert végül elég volt, ami a pénztárcájában lapult. A bevásárlást is Liza fizette. Megemlítette a Csilla által aznap felvett pénzt, mert jóhiszeműen úgy gondolta, a rendőrségnek erről tudnia kell. mert Csilla NEM lehetett öngyilkos!
- Mit képzel, azt hiszi, hogy mi vettük el?! – kapta a durva választ. Lizának ez eszébe sem jutott, de a napi események, a Csillával folytatott délutáni és esti beszélgetés alapot adott arra, hogy kétségbe vonja az öngyilkosságot. Nem volt oka erre, jele sem volt annak, hogy bármi is bántotta volna, vagy el lett volna keseredve. Anyai szíve ösztönösen tiltakozott az öngyilkosság verziójától, és úgy gondolta - ó naív magyar állampolgár -, hogy a rendőrség örül minden információnak, mert az a célja, hogy kiderítse, mi is történhetett.
  Eszébe jutott a délután. Ha Csilla öngyilkos akart lenni, akkor nem kérdezgeti mosolyogva a fogászati asszisztenstől, mivel mossa a köpenyét, hogy olyan szép fehér… Nem mondja, hogy máskor ő is úgy fogja mosni.
   Nem vásárol előző nap magának két szandált is (!).
   Nem vásárol aznap olyan élelmiszereket, amiket csak ő fogyaszt.
   Nem ígéri meg Andrásnak, hogy másnap viszi a kért receptet, ne aggódjon. Különösen azért nem, mert Csilla maga volt a tiszta önzetlenság, a megbízhatóság, a lelkiismeretesség példaképe. 
   Nem vasalgatja a másnapi wellness hétvégére elvinni szándékozott ruhákat.
  Nem veszi elő a hűtőből a húst, hogy elkészítse másnapra, nem vacsorázik meg nyugodtan, nem veszi fel a futócipőjét… Nem kéri az anyját, hogy ne hagyja a zárban a kulcsot, hogy ha későn jönne haza, ne ébressze fel. Mert ha NEM AKART VOLNA HAZAMENNI, akkor teljesen mindegy, hogy bent van-e a zárban a kulcs vagy sem!
   Mert ha öngyilkos akart volna lenni, mindez fölösleges…
Aki ismerte anya és lánya kapcsolatát, az tudta, hogy Csilla soha nem tudta volna az anyját egyetlen szóval sem megbántani, nem hogy ekkora mérhetetlen fájdalmat okozni neki… A legcsekélyebb jele sem volt annak, hogy bármilyen gondja, problémája lett volna! Örömmel készült a hét végi kirándulásra.
   Mindez pillanatok alatt futott végig Lizán, ám a rendőrséget ez csöppet sem érdekelte. Úgy gondolták, gyorsan lezárják az ügyet azzal, hogy öngyilkosság… De valóban az volt?!
  A rendőrségen elmondták, hogy az állomásról este 3/4 9 órakor induló vonat vezetőjének tanúvallomása szerint az állomást elhagyva, néhány perces út után, egy nyílegyenes szakaszon, az erdő mellett, féktávolságon belül (este negyed tíz volt) vette észre a sínpár között ülő alakot. Hiába sípolt, az alak nem mozdult, így a tragédia elkerülhetetlen volt.
   A gázolás helyszínétől kb 30-35 méterre előre(!) találták meg a sín mellett a női táskát, majd további kb 30-35 méterrel előrébb (!) a sínpár közepében, összehajtogatva (?)egy női pulóvert. A tragédia - az öngyilkosság ténye- a fentieken túl további kétségeket támasztott.
 Már eleve az, hogy egy gyönyörű fiatal lány, akinek sem anyagi, sem munkahelyi, sem párkapcsolati, sem egészségügyi problémái nincsenek, nem lesz öngyilkos…
De ha mégis erre szánja el magát, nem választja az öngyilkosságnak ezt a lehető legbrutálisabb módját. De ha mégis, akkor a vonat elé ugrik, nem pedig leül a két sín közé, nyugodtan várva, amíg egyre közelebb zakatol a vonat. Már ösztönösen is elugrik előle… Ilyen lelkiereje még egy erős férfinek sincs, nem egy gyönge, törékeny lánynak.
  Az is érthetetlen, hogy leparkol a kocsijával, majd kb 100 métert előremegy a sínek mellett (miközben a vonatok mindkét irányból néhány perces eltérésekkel jönnek-mennek). Összehajtogatja a fehér pulóverét, és szépen leteszi a sínpár közepére, majd visszafelé indulva 30-35 métert megy, eldobja a sín mellé a táskáját, tovább halad ismét visszafelé újabb 30-35 métert, és nyugodtan leül  a két sínpár közé…
  Egy orvosnő, ha öngyilkos akar lenni, ezer és ezer módját találja annak, hogy ezt megtegye. Elég csak este bevenni egy doboz erős altatót, amihez bármikor hozzájuthat. Vagy bármilyen más, hatásos gyógyszert, ami biztos halálhoz vezet.

folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom