Csüggedő óévet két kezünkben tartva,
Lépjünk át az újba, s mit az ember marka,
Oly görcsösen szorít,
Szórjuk jobbra, balra itt,
Mintha egy reménylő új élet magvait.
Hej, csüggedő világ, ki most csak sírni tudsz!
Hidd el, hogy jár a bér: rosszakért, Égi juss!
Ím, az út előtted,
Lépj, bárha már gazba nőttek
Vágyaid, amit el nem vehetnek tőled.
Ne nézzünk hátra ma, ami volt múljon el.
S a magból vett gyümölcs, ha holnapra kikel,
Áldást hozzon reánk,
S a holnapok új szavát
Úgy szavald, mint egy Mennyei próféciát.
