Üzent éjszaka a csillagokkal,
felhők most nem takarták az eget,
elnézem mélázva csodálattal,
mikor itt már nem látni a végeket.

Vannak a pislákoló hunyorgók,
vagy épp a csillagképet alkotók,
arrább fenséges tejút húzódik,
ahova a csillagport széthintik.

Képzeletem kitágult világa,
szállj csak szállj egy szép mese világba,
ahol embernek nincs kapzsisága,
nőnek nyílik édes csók-virága.

Ott hol végtelent szerelem alkot,
ellened nem adtak elfogatóparancsot,
nem kell vívnod élethalál harcot,
viselned sem kell földi álarcot.

Van ki más szapulását tartja érdemnek,
vagy mint Isten, előtte letérdeljenek,
mások iránt alázattal viseltetek,
míg ember arcát nem adja az ördögnek.

-írta-Varga István-Barcs.2019.08.05.