Nehéz örökség a szeretet,
Az Úr plántálta egykor belém,
Még tán a kezdetek kezdetén,
Sújtja, de jobbítja létemet.

Néha, fáj, gyötör, és megkínoz,
Máskor feloldoz, és oly édes,
Hálám, imám száll az Istenhez,
Ragaszkodva rongyos sorsomhoz.

Nem számít, ki érdemli, ki nem,
Az ember hálát hogy is várna,
De mások szenvedését látva
Túl csordul érettük a szívem.

Jussom az Úr adta egykor rég,
Enyém marad kitéphetetlen,
Pár könnycsepp megfáradt szememben,
Fizetségem felettem az ég.

Nehéz örökség a szeretet,
Sokszor zavarnám, űzném magamból,
Egy távoli hang, mint harang szól,
Fiam, kövesd a Teremtődet!

Mindent adok, semmit sem kapok,
Súgják a kaján, sötét esték,
Látom Jézus megkínzott testét,
Mit szeretetből feláldozott.

2017. 0kt. 18.