Margitnak névnapján,
mikor a nap felkel,
lent a kertek alján
búsan elmerengek.

Manci barátnőmnek
szedek gyöngyvirágot,
kinn a temetőben
csakis hozzá vágyom.

Hű volt és szeretett,
egészen a sírig,
törölgetem szemem.
Hiányolom mindig.

Véle temetődtek
iskolás éveim,
titokba kötözve
közös emlékeink.

Lobban a gyertyaláng,
lelked lát engem,
virágot s illatát,
sírodra helyezem.

2022. június 4.