Bár lehetnék az, ki nem vagyok,
s tested nyomát csókolnám egy elnyűtt parlagon,
s sírnék, mint egy kisgyerek,
ki nem kap kiflit, mit megehet.
Kezembe fognám megfáradt kezed, letörölném fájó könnyeidet.
Bár lehetnék az, ki nem vagyok,
közeledben kályha, ki meleget ad, ha fázol,
s én a lábaidhoz féltőn lerogyok.
Ó, Isten, ki lenéz ránk,
adj oltalmat, hisz a szívünk úgy fáj.
Reszketve kulcsolom imára a kezem,
s kérem az Urat, adjon nekem.
Adjon, ha csak egy napra, de adjon,
hogy a szívemig hasson, adjon,
mint kenyeret az éhezőnek,
mint látást a vaknak,
szeretném őt egy picit magamnak.
Tudom, önző vagyok,
ó, Istenem, de létezni tovább nem tudok nélküle.
Megbánom bűnöm, hisz nem nagyon vétkeztem,
de a szívem elvérzik nélküle.
Isten kísérje utamat,
s az ő útját,
mely elérte szívem,
s itt menedéket talált.

2023. április 18.