Add, ide!
- Nem adom!
- Megmondalak anyának! Anya! Anya!  Béci nem adja ide a sapkámat!
- Nem is igaz! Anya, ez nem igaz! Ő vette el az enyémet! Ne hidd el Pistinek anya!
- Az autómat is elvette! Anya! Meglökött! Béci volt! - Sivalkodott Pisti.
- Ne veszekedjetek már! - szólt szigorúan anya. Szétmegy a fejem a kiabálásotoktól!
Muszáj mindig ezt csinálnotok? Úgy viselkedtek, mint a haramiák! Egymás kezéből marjátok a dolgokat! Ha így veszekedtek átgondolom, hogy egyáltalán játszhattok-e együtt!  Sötét tekintete szomorúan nézett rájuk.
- Külön szobában fogtok aludni is, játszani is. Ezt akarjátok? A két kis lurkó megszeppent anya szigorú szavaira.
- Milyen kicsik vagytok, és máris így cibáljátok egymást!  Mi lesz, ha iskolába fogtok járni? Szerintetek a többi gyerek mit fog szólni, hogy a testvérek így bántják egymást?
A két fiú összenézett. Iskola! Nagyon komolyan rázták a fejüket, hogy nem csinálnak többet ilyet. Nem akarták elárulni, hogy ők nagyon jók akarnak lenni az iskolában. Eldöntötték.
6 évesek voltak, és így iskolakezdés előtt nagyon komolyan vették az intést. Hiszen alig várták, hogy végre iskolába mehessenek! Leballagtak az óvodából, és nagyon, de nagyon várták, hogy a nagyok közé tartozzanak.  Ez nagyon fontos volt fiatal kis életükben. Ezért még azt is félre tudták tenni, amin éppen vitatkoztak.
     Azt tudták, hogy anya a fenyegetéseit majdnem mindig betartja, és hát nem akartak kockáztatni. Nekik meg volt már a saját kis tervük, hogy mi lesz, ha végre iskolások lesznek, kinek mi lesz a feladata. Nem szerette volna egyikőjük sem, hogy anya bármit is meg hiúsítson. 6 évesen már igen sok mindent megtapasztaltak az óvodai életből, és ez az iskola-dolog, biztosan nagyon érdekes lesz!
A tervük teljesen titkos- és bizalmas. Már egészen olyan, mint egy filmben látott „vérszerződés”!
Eljött, a várva-várt nap! Iskolai évnyitó utáni, első nap, hosszú szünet.
     A két fiú, Pisti –és Béci, magányosan álldogáltak az iskolaudvar sarkában. Egymást biztatgatták:
- Menj már arrébb!
- Nem! Te menj arrébb! Egyre csak ezt ismételgették. Ekkor, odalépett hozzájuk egy szöszke kislány. Bátran megszólította őket.
- Sziasztok fiúk! Miért lökdösitek egymást? Ti ikrek vagytok? Mondta a tanító néni, hogy lesz egy ikerpár az osztályban. Ti vagytok azok?  Ti, akik lökdösitek egymást?A két fiú összenézett. Szinte egyszerre szólaltak meg.
- Mi? Mi, nem is lökdöstük egymást!
- Hát, láttam! Gondoltam valami baj lehet veletek. Az órán is olyan furcsán viselkedtetek! Van kedvetek beszélgetni? –A két fiú, zavartan, hevesen bólogatott. Egymás lábára taposva próbáltak előrébb jutni, de valahogy nem ment nekik.
A kislány előre szaladt, és hívta őket maga után.
- Gyertek fiúk! Hogy hívnak benneteket?
- Béci, én meg Pisti. –Mondták egyre bátrabban és a kislány után szaladtak.
- Én, Fanni vagyok! Fogócskázunk…?
A szünet végére, teljesen belejöttek a szaladgálásba, és szinte észre sem vették, hogy a csengő nekik szól, és azt jelenti, hogy be kell menniük a tanterembe.
A fiúk figyelmét elkerülte, hogy Fanni ott ül a hátuk mögött, mert eddig szét sem mertek nézni.  Mennyire megörültek neki! Végre, nem voltak magányosak. Elkezdődött az ismerkedés az osztálybeli gyerekekkel. Ez, a Fanni, egészen helyes lány.
- Milyen bátor a Fanni! – Szólt Béci. Pisti, sugárzó arca mindent elárult. A nap végére, már hármasban indultak ki az iskolából.
Ettől a naptól kezdve, elválaszthatatlanok voltak egymástól. Mindent együtt akartak csinálni, és hamarosan édesanyjuk is megismerte, és nagyon megkedvelte a Fannit.
     Gyorsan teltek a hetek, a hónapok és már az év vége felé jártak. A két fiú úgy érezte, eljött az ideje, hogy Fannit is beavassák, milyen titkos gondolataik vannak.
Egyik alkalommal, iskola után találkoztak a megszokott helyen,  hármasban sétáltak, majd a két fiú hirtelen megállt, és jelentőségteljes pillantást váltva egymással, Fannira néztek.
- Tudod, Fanni, hogy nekünk van egy nagy titkunk!
- Mondd már! Mi az? – faggatta Fanni őket.
- Ez, egy nagyon titkos dolog, és ezt csak a barátokkal szabad megosztani!
Láttunk egy filmet. Anya, ezt nem tudja, de ha a barátunk vagy, akkor neked elmondjuk.
- Persze, hogy a barátotok vagyok! – Szólt Fanni, széttárt karokkal, szemrehányó tekintettel.
- Láttunk egy filmet, amiben felnőttek „vérszerződést” kötöttek!
- Mi az a vérszerződés…? – ó,mindjárt elájulok…! - nyílt tágra a szeme a kislánynak, kezét homlokára téve.
- Ezt olyankor csinálják, amikor nagyon fontos, és titkos dolgokat titokban kell tartani! – Mondta Pisti.
- Tudtad ezt Fanni? – kérdezte Béci. - Tudsz titkot tartani?
- Igen, persze!- mondta Fanni.
-  Csak akkor mondhatjuk el neked a titkainkat.
- Ezt nem tudtam! Hű, de érdekes! Mondjátok már! Elindultak sétálva, a távolban lévő játszótér felé. Mindeközben a két fiú, hevesen beszélt, és beszélt. Fanni, egyik ámulatból esett a másikba. Ő, még ilyet nem is hallott, de szeretné ő is ezt a szerződést megkötni a fiúkkal!
- Ezen túl, mivel a barátunk vagy Fanni, megosztjuk veled a titkainkat és te is a te titkaidat velünk!
Ezeket nem mondhatjuk el senki másnak, mert a barátok titkaikat megőrzik, szeretik és segítik egymást a bajban.
 - Jóban, rosszban! – így mondták a felnőttek!
- Ugye Béci? –kérdezte Pisti.
- Igen, és érted most már Fanni? Ezt a felnőttek mondták.
…és mi van a vérrel? – vágott közbe Fanni.
- A vér?
- Az, valami szuper titkos dolog! Ezt még nem tudjuk, de ha felnövünk, biztosan tudni fogjuk.  Nem láttuk végig a filmet, csak picit belőle, de az nekünk pont elég volt! - Hangzott a kielégítő válasz Bécitől-és Pistitől szinte egyszerre.
- Fogócskázunk? –Szaladt előre Fanni, mert már unta, ezt a komoly beszélgetést. A két fiú, vidáman, és büszkén futott Fanni után, mert örültek, hogy lett egy igazi barátjuk.
Igaz, Fanni egy lány, de a szövetség szent-és sérthetetlen! Ezt, még anya sem tudhatja meg!
Egy kis domb volt az utca végén, és felszaladtak a nagy fához, ami a domb tetején állt. Lassan, már rájuk esteledett.
- Jó, hogy holnap nincs iskola, különben anya nagyon mérges lenne, hogy ilyen sokáig el voltunk. - szólt Pisti.
     Kicsit leültek a domb tetején a fűbe, és élvezték a nap meleget adó fényét, az együtt töltött időt, a sok nevetést, futkározást, a jó beszélgetést, vitatkozást, hangoskodást.  
Gyerekek voltak, boldog gyerekek. Egy szuper tikos titok birtokában barátok lettek,ők hárman.
A lemenő nap fényében, a három barát árnyéka egyre jobban ki rajzolódott.
Nem voltak egyedül, hiszen a közeli szülői házból kihallatszottak a szürkületi hangok. Egymás mellett ültek, nevetgéltek és a halványodó napsugár csöndesen betakarta és átkarolta őket.
A három jó barát mindebből persze, semmit nem vett észre...

2015.10.14. B.Sz.É.                           VÉGE