Versben

Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
nekem a mosolyod mindent megérne.
Ha felnéztem az üresedő égre,
a szívem tőle mindig csak azt kérte,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.

Ha elsodornak tőlem a nappalok,
és majd teljesen magamra maradok,
egyedül vívok élet-halál harcot,
akkor is megőrzöm csókjaid, arcod,
hogy láthassalak, még élni akarok.    

Szonettben    

Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
ha elsodornak tőlem a nappalok,
és majd teljesen magamra maradok,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.

Nekem a mosolyod mindent megérne,
amint vívom az élet-halál harcot,
a szememben őrzöm gyönyörű arcod,
nem nézek fel a kihűlt, fakó égre.

Sugarad áttör a szürkeségen majd,
az elszáradt ág is zöld rügyeket hajt,    
és sivár börtönöm már meleg otthon.

Kudarcok kockáit rakom, rendezem,
a legnagyobb ajándék, ha itt, velem
leszel, jöjj, nevessünk a gonosz sorson.