A király, jaj a király,
a vár ura, a király
minden tette fáj.
Elmondhatom-
téptem hámot, lőcs
törvénye döngött
oldalamon,
és a király komolykodik.
Mint sok más gebedt ló
a piacon,
mielőtt utoljára
hámfára szarik,
homályosan, félve
nézünk a gyeplőt, ostort
tartó "király udvarára"
--mindenki a maga
sorsában látja
a többi ló sorsát!
Hiába, ez a
parancs ára:
a lónak cipelnie kell
a hazányi kocsi-teher,
istráng súlyát.
Ló-országban is,
a királynál is
nyomatják az egyhangú nótát,
viszont ahol nem ismerik a
jó ízű szénát,
megnézheted,
ha mered
a király országbeliek
behorpadt véknyát.