Nem írok már, 
s nem olvasok,
Életregényem szinte sokk,

Nem szólok és 
nem hallgatok,
Élni vágyásra nincsen ok.

Nem indulok,
s nem maradok.
Csak araszolva haladok.

Nem sírok és
nem kacagok.
Nem dúdolok már dallamot.

Nem fázok és
nincs melegem.
Csak magamból van elegem.

Nem kérek már
és nem adok.
Lelkem bugyrába matatok.

Már nincsen fenn
és nincsen lenn.
A tekintetem szenvtelen.

Nincs születés 
de van halál.
Mely előbb utóbb rám talál.

Nem lesz öröm,
se bánat többé.
Csak végtelen csönd...mindörökké...