Megbocsájtom,hogy megbántottál
Mert szeretlek téged
Nem tudnálak már feledni
Képmásod lelkembe égett
Megbántó szavaidat vissza nem adhatom
De nélküled az életem szomorú nagyon

Ha nem vagy velem
Szomorú,borús felhők járnak felettem
Nem süt a nap,nincsen ragyogás
Fájdalmam mély nem értheti senki más
Elkeseredett eső itatja a földet
Szél süvítve kergeti a felleget

Hiába biztatom magam,kisüt még a nap
Fájlalom akkor is hiányodat
Nélküled a tavasz nem hozza virágát
A nyár nem vidítja életem fáját
Az ősz búcsúzást hozza magával
A tél lelkemre ül hideg zúzmarával.

2O14.O9.24.Mosonmagyaróvár