Szerelem tengerében
veled oly jó volt elmerülni,
mindent, ami fájt,
ami bántott, azt jó volt elfeledni.
Szeretni pőrén, meztelen,
ahogy az Isten minket megteremtett,
oly tisztán,
mint a templomi oltár,
a hófehér liliomcsokor tanú rá.
Ültünk a templomban,
fogtad a kezem,
ezt soha,
soha el nem felejtem.
Templomi áhítat szállta meg
lelkünk,
halkan egy imát rebegtünk.
Némán egymás szemébe néztünk,
mind a ketten ugyanúgy éreztünk.
Te megszorítottad gyengéden
a kezemet,
s én elgyengülten visszatartottam
a lélegzetemet,
hisz világgá szerettem volna
kiáltani az irántad érzett
szerelmemet!
Magamban kiáltottam, ott szíved a szívembe zártam.
Boldogságunk szárnyalt
a Duna felett, szívünknek, lelkünknek ez kellett,
egymást átölelve, szerelemmel szeretve.
Ezt a napot soha,
de soha sem feledem,
s remélem,
hogy a két csillogó szemedet
még sokáig nézhetem.
Én kedvesem!
2023. október 25.
TM