Amíg érzem ezt a májusi vágyat,
mint hívnak, húznak selymükbe az ágyak
nőt ölelni, sejthez sejtet adni,
addig nem fogom gyáván feladni.

Amíg bennem is zöldellnek ligetek,
s szerelem-űzőn pirosan lihegek
és fel tudok az égre kacagni,
addig nem fogom gyáván feladni.

Még utak futnak velem jótól jóig
és küldözgetem lelkem kóstolóit
mások asztalára is jóllakni,
addig nem fogom gyáván feladni.

Míg körbeleng az éji tiszta álom,
s meg nem riasztja senki kis halálom,
és a reggelek fénye ablaknyi –
addig nem fogom gyáván feladni.

Addig nem fogom gyáván feladni
bástyáim és tapodt harcmezőim,
csak ne kelljen egy pofont se kapni,
csak ne leljenek rám agyonverőim.

         Anno Cs.T.