Nem hagyom magam
Ajánlom Komoróczky Zoltán barátomnak

M. I.

Sápadt nyírfalevél libben az ablakban
a Nap agóniája kinn az esemény,
tudom, a világban most válság, nagy baj van,
az ártatlan, a vétlen a szenvedő fél.

Károg a kereplő a varjak torkában,
még nem lepecsételt, végleges a jövő,
de kihűlnek napjaink megválthatatlan,
bár remél, bizakodik a századelő.

A végzet bizonytalan, néha megbillen,
ráncoktól szabdaltan meggyötört az arca,
de a szabad akarat nincs még bilincsben,
gyáván és gyengén is indulok a harcba.

Virágporban fürödve mégis, kopáran
egy ország vergődik, mert magas a kamat,
kevés a pénz, sok a dölyf e kis hazában,
savanyú szőlő, keserű kenyér-falat.

Részegen minősít a kocsmáknak népe,
és az értelem nélküli értelmiség
lapít, a nép nem büszke az elitjére,
egyre huzatosabb lesz felettünk ég.

De nem tűröm tovább, nem hagyom magamat,
míg az enyém a következő pillanat.

2014. október 6.