Vers születik, netán nekrológot írok,
úgy is mint sok költő, vörösborban bízok,
nem írok olyant, hogy mosónő volt Anyám,
inkább azt, erre késztetett a magány.

Költő Barátom, most kezd csak érteni,
alkotásaim hol kezdenek felfényleni,
szeretnék én is még Párizsba kijutni,
Hölgyem Uraim, ezt nem kell félreérteni.

Mert e Hon, nekem bőven ad ihletet,
nem kell utazni, váltani ingeget,
van hol simán, ismerik az írtaim,
hol megvannak, teleírt papírjaim.

Bizony sokszor keserűség, adja e tüzet,
beérett szőlő nélkül, nem lehet szüret,
nem kérek mikrofont, csak azért sok tapsot,
nyíltan mondjátok, ezért nem kell utaznod.

Ugye nem is oly nehéz, e pár sort írni,
ahova minden bánatot, ellehet sírni.
de arra kíváncsi lennék, ezt olvasni ki fogja,
ez lesz az én csillagom, mi ezt beragyogja.

-írta- Varga István- Barcs-2021.08.15.