Ó szent Forradalom!
Kérész életű virága!
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba
Gyászba, feketébe
Kis magyar hős népem
Tankok áradatával Forradalmad legyőzve
Legyőzve, de nem eltiporva!
Jön még ünnep a magyarra!
Mikor felemeli ismét fejét
Azt mondja, most már elég!
Azt mondja a harc mindent megért!
Mindent megért?
Ki számol el, az ifjak életéért?
Ki épít újra várakat, hidakat?
Ki emel magasra jövőnek zászlókat?
Ó szent Forradalom!
Hőseid arcán bút és bánatot
Most is látom, s fájlalom
Te szegény magyar hon!
Hány fiad adtad a harcba?
Hány hazafi futott a világba?
Megnyugvást keresni más hazába
Bőszült oroszlánnal kis egér szállt szembe!
Megmutatta a világnak, ha nincs segítsége
Életét adja, s hite viszi győzelemre.
Az oroszlán bődült, sebet kapott szíve
Egy kis ország megmutatta
Szabad lesz, ha nem, nem kell élete!
S bújt az üldözött, üldöző követte
Elhagyta romokban hazáját
Futott messze cipelte kínját
De sehol nem lelt másik hazát!
Ó hányszor futnak még fiaid messze?
Lyukas zászlót elmentve
Hányszor tapostak idegen tankok?
E megszenvedett bús magyar népre?
De emeld fel a fejed!
Ó szent, kérész életű Forradalom
Hősök vére felkiált az égre!
Reménycsillagként a TE fényed
Ragyog fenn az égen
Gyászlobogókat tűzzétek magasan!
Sírjon, zokogjon, kinek lelke van!
Hősök nevükkel írják fel az égre
November negyedike szomorú emléke
Nincs elfeledve!
