Száz sugárból ragyog a napsugár,
De ez csak csalóka fény, meleget nem ád.
Fény, mely üzeni, elmúlt a nyár.
Csendben hideg szél fújdogál.
A napsugár is oly csalóka, mint az emberek,
Akik csak szép jövőt ígérnek.
De lelkükben tudják, ez csalfa remény,
Mely ott ül az ég peremén.
S a csendes őszi napok lassan múlnak,
A táj, mint az emberek, megfakulnak.
Hideg ködök lepik el a tájat,
Búcsút inthetünk a meleg napsugárnak.
De azért én még mindig reménykedek,
Elmúlnak a fázós hídegek.
A napsugár reménnyel bekopog az ablakon,
Kis madárnak - nyitnikéknek megszólal a dala.
Ébredjetek emberek, felragyog a tavasz napsugara!
Mosonmagyaróvár, 2026. november 9.
TM
