A határba szökell a nyár.
Aranyszív szárának karján,
Maggal telve ring a kalász,
Dallal várja az aratást.
Valóság, vagy tán csak álma,
Pillangók násztáncot járnak.
A szárnynyitás -, csukás csodás,
Fényben villanó csillogás.
Pihennek ők nemsokára,
Kalásznak bajszára szállva.
A búza az illatával
Kedveskedik pille párnak.
Delelőn a meleg kihat,
Szirmot gyorsan bont a pipacs.
Kinyílnak a vadvirágok,
Csokrot szedni most kívánok.
Erdő mélyén van most hűvös,
Zöld illata szinte bűvös.
Hőség folyó partra vezet,
Fű ott bársony selymes, nedves.
Zöld színt játszik a víz színe,
Sűrű lombos erdő szíve.
Tűzmelegtől minket megvéd,
Mindig árnyékában lennék.
Ó, te csodás szép természet,
te vagy kezdet és a végzet!
Mi vagyunk melléd teremtve,
Kölcsönösen szeretetre.
