Forró a nyár, és forró a szerelmünk,
hűs patak partján hűtjük le vágyunk,
tűz fenn a nap, és a nyár szítja hevünk,
virágszőnyeg borítja nászágyunk.

Szerelem illata kering a légben,
hulló csillagként borul ránk az ég,
hűsítő zápor és vad villámfényben,
csitítsd a szomjam és ölelj még... még!

És ahogy a vihar jött, úgy elvonul,
piheg a természet, csitul a vágy,
vízcseppek villannak vadul, frivolul,
és táncuk oly virgonc, de mégis lágy.

Vihar után édes az összebújás,
mikor még lágy szellő is lengedez,
mint szerelemre hívó galambbúgás,
a nap sugara újra körbevesz.

2016. augusztus 2.