Sárga napraforgó ragyog a fényben.
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve,
Sugárzik a nap, meleget ont a tájra.
Napraforgó örül, hisz ezt várja.
Dalol a kismadár, megpihen rajta,
Tücsök ciripel, száll hegedűje hangja.
Sehol egy árnyék, amerre szem lát.
A szél hozza egy harang hangját.
Zúg a harang, mintha jelezne.
Nagy vihar a távolból közeledne.
Kavarja az út porát, szalad sebesen.
Felveri a csendet, más dolga nincsen.
Komor felhők ülik meg a tájat.
Harang kergeti, de neki már nem árthat.
Villám csap le az égből, cikázik élesen.
Hajlik a napraforgó, fejet hajt a szélben.
Elered az eső, nagy cseppekben.
Öntözi a tájat, vadul, mérgesen.
Vihar, ahogy jött, elvonul dörögve.
A sárga napraforgótáblát jól megöntözte.
Szivárvány ragyog fel, mint ég koronája.
A nap kitekint, hogy süssön, alig várja.
Megszólal a pacsirta, vígan szól éneke.
Párát lehel a föld az eget köszöntve.
Mosonmagyaróvár, 2016. június 25.
TM
