Nyílik szét a gesztenye,
vagy diónak zöld burka,
itt van a színes őszünk,
hát beköszöntött most újra.

Hogy zörgött az avar,
ahogy jártunk a parkba,
ekkor nem is érzékeltünk,
hogy hogyan lettünk rabja.

Édes kacsódat, kezembe
oly boldogan akkor adtad,
elhalt minden körülöttem,
mikor ajkamhoz ért ajkad.

Azóta sem éreztem még,
oly forró csókot mit adtál,
végig járom az évszakokat,
hogy újra még rám találjál.

Ám én is kerestelek téged,
már a lombok sem takarnak,
hát meg találtalak ahol vége,
mind a négy évszakos útnak.

Írta-Varga István-Barcs. 2017.09.23.