Nagyon szeretek újra szülőfalumban Bakonycsernyén élni. Bevallom, soha nem gondoltam arra, hogy egyszer eljön, eljöhet még az a változás életemben, ami azt hozza el, hogy hazaköltözöm.
  És... elég volt, hogy jött egy betegség, a rémítő gyilkos kór... Agyam máris azon dolgozott, akarok e a fővárosi betonerdő, betontemetőjében nyugodni. Döntöttem. Nem akarok. De azért senki se gondolja, hogy ilyen egyszerű volt.   Gyerekként kerültem a fővárosba, ahol negyvenhárom évig éltem. A sorsommal amit Isten rám mért, elégedett voltam. Soha nem tiltakoztam, mindig csak kértem. Istent kértem, legyen segítségemre.
  Két évig tartott a véglegesítés időszaka. Elsősorban életem legcsodálatosabb társa - amúgy Angyalföldi születésű - támogatott ebbéli elhatározásomban, de Öcsém halála is segített. Így adódott, hogy megint ott totyogok-potyogok abban a kertben, ahol gyermeknek is tettem. Szepikém! Itt potyogni sem fáj,mert tudod földre esem, nem betonra. Az ütés, amit kapok, semmiképpen sem egyforma.
  Társam halála után egyre többen kerestek meg. Korosztályom, kedves nyugdíjasok. Hívnak abba az életbe, ami nekünk még hátra van. És mennyire jó... Elsősorban fürdőkbe járunk. A múlt héten Sárváron voltunk. Ha ott lettetek volna, láthattátok volna, milyen önfeledten kacarásztunk abban a medencében, amelynek vize selymes, simogató, jó kedvre deríti az időseket. És gyógyulnak nemcsak izületeink, reumáink, csúzunk, hanem a lelkeink is. Gyermekkori barátosném, hogy vitte a prímet! Egyszerre csak azt vettük észre a csuda nagy jó kedvünkben, hogy a medence “ lakói “ mind körénk gyűltek. És olyan hangos kacarászás töltötte meg a medencét, hogy még a külsősök is odajöttek.
  Nehogy azt higgyétek, hogy újságpapírból ettük az otthonról vitt zsíroskenyeret. Áh ! Dehogyis. Ebédlőben, alakart választott legfinomabb ételeket ettük salátaágyon! Érted ugye? A rizsa, meg a krumpli! már eltömte a bendőnket. Most saláta a divat! És... sört ittunk, finomat, kedvcsinálót! Kivételesen kettőt is. Pedig csak egyet szoktunk.....de ez a víz! elvarázsolt bennünket. Nem csoda a szlogen.....” Sárvári termálkristály “
Fürdőzés délután nincs meg lángos nélkül. Fokhagymásan, tejfölösen. sajtosan... Minnél gazdagabb, annál finomabb.
  Ebben a korban már, csak az olyan megátalkodott városi gyerek gyerek törődik a kilókkal, mint én. De lassan , már én is csak gondolatban. Háromszor fagyiztunk.... utoljára hazafelé Zircen. Van ott egy csuda olcsó, csudafinom fagyit kínáló cukrászda...... Még a férfiak sem tudnak ellenállni! Csakúgy nyaltuk azt a finom fagyit, vigyázva azért, hogy ruhára ne kerüljön.
  Nagyon szeretek veletek lenni, kedves egykori iskolatársaim, sorstársaim, kedves nyugdíjasok. Köszönöm Istenem, hogy ennyi jót, ennyi kedves embert adsz nekem....idős napjaimra.
Pénteken útirány: Igal