Sötét, hűvös az októberi éjszaka,
fázik a muskátli virága.
Sötét fellegek az égen esőt ígérnek,
lassal elered
és az égből éltető esőcseppeket
permeteznek.
Avar alján dértől csúszik reggelente
a színesre festett falevél,
bogárkák százainak ez most a menedék.
Október van,
visszafordíthatatlanúl itt az ősz,
öregszünk mi is, hajunk is már ősz.
Hideg őszi szél rázza a fákat, bokrokat,
lassan az utolsó sárguló levél is
lehull az avarba.
Reszket a bokor, a fa, gyorsan szalad odújába a mókuska.
Elbújik ember, állat, bogár,
menedéket keres magának gyorsan már.
Téli vackát szépíti a sün,
nemsokára ő is elszenderül.
Jönnek a hideg őszi esős napok
és mi már csak egy jó meleg szobára
vágyunk.
Egy jó könyvre, szerető szívre,
békére és csendes nyugalomra, nem viszályra, háborúra!