Olyan a vers, mint a zene,
körülzsong, hallod rendületlen,
a szó, a dal már benne lakik füledben,
útnak indul, szívedbe bújik,
körülnéz,  s ha otthonra talál,
vércseppé válva, benned körbejár.

Olyan a vers, mint a zene,
szívedben megpendül a gitár,
egy hang dalra kel, szavakat formál,
és már hallod az egész dallamot,
gyöngyöt fűzöl,
körülötted ezer naplemente,
az élet minden szerelme,
megérint a tenger szele,
és benned megszólal sok kicsi harang,
megszólal a zene.

Olyan a vers, mint a zene,
olyan, de nem mindig lágy és pengető,
van, hogy sír, mint a hegedű,
és a szavak könnyekbe gyűlve
hullanak alá, emléket idézve.

Olyan a vers, mint a zene,
de néha elszáll szelíd dallama,
füledbe fúj, mint egy trombita,
hogy ébredj álmodból,
hív a realitás,
felkiált éhezők nyomora,
dübörög, földhöz vág
a földhözragadt nagypolitika.

Olyan a vers, mint a zene,
rock and rollba csap,
lábad mozdul, táncot járna,
rekeszizmod csiklandozza,
kacagásra késztet,
ha úgy akarja.

Olyan a vers, mint a zene,
benne a természet, tájak és évszakok,
zongoraszó kíséri csendesen,
hó hullik és sárguló levelek,
virág nyílik, lepkék szállnak,
daloló madarak rebbenek.

Olyan a vers, mint a zene,
Istenhez hívó orgonamuzsika,
imádkozik lelke annak, ki írta,
gyógyítja szívét annak, ki olvassa.

Olyan a vers, mint a zene,
táncba hívja lelkedet,
hogy együtt lépj vele,
hogy szállj vele,
hogy játssz vele,
hogy sírj vele,
hogy abban a percben, csak vele.

Olyan a vers, mint a zene,
magához ölel, de szabadon enged,
hogy azt az érzést,
mit szavai zöngéje keltett benned,
magadhoz vedd és szeresd.

Mert aki írta, neked szánta,
hogy magadhoz vedd és szeresd.

2025. február 23.

TM