Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Orkán/5.

szeda2
szeda2 képe

     Red, is lovon volt. Alig bírt magával. Kárörvendő vigyor ült ki az arcára, és már a kezei között érezte a rég áhított lovat. Ördögi észjárásával, egyre csak a lehetőségek között kutatott.
     Másnap pirkadatkor, egy csapat lovas tartott a hegyek felé. Elszántság tükröződött az arcukról. Egymás mögött léptettek lovaikkal, mint akik tudják, hogy nehéz feladatra készülnek. Red, felvilágosította őket a tervéről, így mindenki tudta, hogy eredményesek csak akkor lehetnek, ha csendben közelítik meg a ménest. Nem tudták, hogy éjszaka  nem mentek e távolabb, de bíztak a vak szerencséjükben.
     A ménes, szép csendben legelészett egy másik domb oldalán. A csapat lovas körül vette őket, és váratlanul rájuk rontottak. A ló áradat elindult a lejtőn lefelé, nyomukban a cowboyokkal.  Egyet-kettőt sikerült közülük elfogniuk, de a kancát, a csikójával nem látták. Redet, majd szétvetette a düh!  Már megint túljárt az eszén ez a ló! Hol tekereghet, miért hagyja ott folyton a biztonságot adó ménest?
A lovasok, le-fel vágtáztak a domboldalon, benézve az erdőbe is, de nyomát sem látták a kancának.
Mint akit a föld nyelt el. Mintha tudná, hogy őt keresik égre, földre.
       A ménes, mint egy sötét folyó, úgy száguldott le-fel a dombok között. Elhagyták az eddig kedvelt helyüket, és új vidékre vándoroltak. Sok-sok kilométer megtétele után, ismerős alakok csatlakoztak hozzájuk. Hercegnő és Orkán. Mint aki jól végezte dolgát, vidám nyihogás közepette vágtázott a vezér-csődör mellett. Gyönyörű sörényük lobogott a szélben, és megelégedéssel nyugtázták egymás közelségét.
Fenséges paripák voltak ők, és szabadok! A szabadság lételemük volt.
     Orkán, szépen fejlődött. Igazán erős csikóvá vált. Egyre több mindent megtanult, megismerte a ménes tagjait. Barátságot kötött a legfontosabb csődörrel, Nóniusszal. Ez a fél év, - vagy talán kicsit több -, amit a ménesben töltött, magabiztossá tette, és élvezte kiváltságát az anyja oldalán.
Az apját csodálta. Nem győzte figyelni mozgását, büszke fejtartását, magabiztos kisugárzását. Néha, elleste anyja, és apja szerelmes pillantását, amit váltottak egymással.  Nagyon boldog csikó volt!
     Nóniusz, tudta, hogy az ember el akar fogni a ménes tagjaiból minél többjüket, de azt is tudta, hogy leginkább az ő párjára, Hercegnőre vadásznak. Ezért nem is bánta, ha különváltan élnek időnként a csapattól, bár féltette mi lesz, ha egyedül vannak, amikor az emberek rájuk találnak. De bízott Hercegnő bölcsességében, tudva, hogy okos, ravasz, és nem hagyja magát könnyedén elfogni. Orkán pedig, egy nagyszerű csődör lesz! Egy igazi győztes, mint az apja!

     Júlia, és Rose, átvészelték az éjszakát. A spalettákat javítani kell, - amit a szél leszakított -, a tető kibírta a nagy szelet. Mióta egyedül van mindenre, azóta a lánya segít neki, de ketten sem elegek a férje helyett. A seriff ígéretet tett arra, hogy küld valakit, aki a segítségükre lesz a ház körüli munkákban. Nagyon várták a férfi érkezését. Talán nem sokára itt is lesz. Az állatok létszáma is növekedett, kell valaki, aki a vásárra viszi őket, gondozza. Több emberre is szüksége lenne, de egyelőre, fizetni csak egyet tudnak. Talán, a vásár után könnyebb lesz a helyzetük.
     Rose, alig tudta letenni anyja írását, amit arról a vadlóról írt. Alig várta, hogy elvégezze a ház körüli teendőit, és újra nekiállhasson olvasni. Nagyon lekötötte a figyelmét a történet, és egyre inkább érdekelte a ló sorsa. Csak úgy falta a sorokat. Remélte, hogy a történetnek vannak igaz alapjai is, és valahol belül érezte, hogy valami rejtély van a ló körül.
     Esteledett. Kinézett az ablakon, és a fák ágai, levelei között, újra megcsillant valami. Akárcsak tegnap este. Vajon mi lehet az? Vagy a szél játszik az érzékeivel? Talán csak a leveleken megcsillanó vízcseppek. Különös érzések kerítették hatalmába. Mégis úgy érezte, hogy az olvasmányával szoros összefüggésben van. 

 
Folyt.köv.
 
Rovatok: 
Irodalom