Orvosok, Isten vezetése alatt…

A mai napon, részt vettem egy fenti című kurzus első estélyén. Igazából nem is akartam túlzottan elmenni, de szóltak, hogy elmehetnék esetleg, talán hasznát venném. Így rászánva magamat, kíváncsian vártam mi lehet az üzenet belőle számomra.

Akik nem ismerik „Emlékeim”-et, azok kedvéért annyit elmondok, hogy az elmúlt 28 év az életemből, azzal telt, mivel megsérült a lábam, egyik műtétből a másikba estem, és egy műhibából, és sorozatos nemtörődömségből adódóan, a mai napig igen nehezen tudom használni a lábaimat.

Tíz éven keresztül „lógott”a fejem felett, hogy akár le is vághatják az egyik lábamat, mert „csak” egy kis ínszalagszakadásból is kerülhet az ember ilyen helyzetbe. Ápolónőként igen elkeserítő volt ez számomra, és ennyi év alatt, bizony nagyon sok sérelem és csalódás ért. Kiábrándultam mindenből és mindenkiből.

Úgy éreztem, hogy túl sok újat nekem mondani nem tudnak, a mai egészségügy olyan, amilyen, én meg ott vagyok, ahol vagyok, és kész. Amit sok-sok évvel ezelőtt tanultam az empátiáról az elveszett, amit a sok év gyakorlattal magamba szívtam, amiatt csak én bánkódok, senkit nem érdekel stb.

Egy „véletlen” folytán, leültem a harmadik sorban balszélre. Viszonylag kevesen voltunk, az előadó még nem foglalta el a helyét, így nagy nyugalomban leültem. Amint közeledett a kezdés időpontja, egyszer csak úgy döntött, hogy a második sor velem szemben lévő székét kifordítva fog leülve beszélni. Tudni kell róla, ő egy csendes, halk szavú középkorú,( vagy fiatalabb) orvos, és igen fülelnie kell annak, aki hallani akarja mit beszél. Elmondta, hogy halkan fog beszélni, ezért aki hallani akarja őt, annak figyelnie kell…

Ott ültem vele szembe, kb. 1 méterre az orra előtt.

Eleinte kicsit zavart de, azután, belenyugodtam, hogy így legalább hallom, amit mond.

Az első mondatai már megütötték a fülemet. Arról beszélt, hogy nem szereti ezt a kifejezést, hogy egészségügy, egészségügyi dolgozók. Elmagyarázta, hogy „csak orvoslás van, és orvoslás-köré csoportosulók vannak.  Az orvos orvosol, akik körülötte vannak, azok segítik az ő munkáját, tehát senki nem nagyobb a másiknál, mindenkire szükség van egyformán. Egyik sem lehet meg a másik nélkül. A különbség csak annyi, hogy az orvos van megbízva azzal a feladattal, hogy legjobb tudása szerint segítse gyógyuláshoz a beteget… Tehát, nem az orvost segítik, hanem az orvoslást...!”

Hozzá kell fűznöm, hogy eddig én másképp tudtam, és tapasztaltam.

Azzal folytatta, hogy „ csak az tud vezetni, aki maga is vezetés alatt áll”! Igen, de kinek a vezetése alatt is?...

Erre ő: „Isten vezetése alatt álló ember életében látható az áldás, ez a fő jellemzője”.

Szabályok, és törvényszerűségek vannak, amiket be kell tartani az orvoslásban. A szabályok, ugye, a szab szóból származik. Tehát elvág, körbe vág valamit. Vagyis, határozottan, attól nem eltérve.

Így határozta meg Isten az életünkre vonatkozóan a szabályokat is. Értünk, vagyis a mi érdekünkben. Ha betartjuk amit Ő mondott, akkor, de csak is akkor, áldást parancsol mellénk. Ennek utána lehet nézni, az V.Mózes 28.8. ban.

Ez csak egy ígéret Istentől, egy ígéret a sok közül. Akkor Isten mellénk rendeli az áldást. Ezen a helyen, anyagi áldásról beszél. Megáldja tevékenységünket, bármit teszünk, dolgozunk, mert Isten mellénk rendelte az áldást, Ha, betartjuk amit Ő feltételként szabott. Na, nem azért mert neki ez úgy tetszik, csupán Ő tudja nekünk mi a jó, hogyan boldogulunk jól az életben és ekkor tudja adni az áldást, ekkor részesülhetünk abban a sok jóban, amit Ő eltervezet mindenkinek az életében. Az Ő vezetése alatt élni!

Hát, ez az. Erről beszélt itt az orvos, aki tiszta szívvel hisz Istenben és Isten vezetése alatt gyógyítja, operálja a betegeket. Saját életében látja, milyen, amikor kéri Isten vezetését, és mi van akkor, ha a saját feje után megy,  de az áldás nem jön csak úgy. Amikor ő egy műtét előtt Istenhez imádkozik, és kéri, hogy az alkalmas időben adja meg a segítséget neki!... Hát, szerintem egy ilyen orvosnak talán szívesebben engedném, hogy bármit csináljon velem, aki vezetés alatt van, mint aki nem.

Ugyan úgy nem lehet valaki hanyag, lusta, nem törődöm, csak azért mert Isten azt ígérte, hogy megáldja azt, amire a kezét ráteszi. Sőt! Még inkább kell a tudást gyarapítani, szorgalmasnak, precíznek lenni. Az áldás nem helyettesíti a tanulást, tudást, a gyakorlást. Sőt! És, legyen bizalmunk Isten felé! Ez feltétel. Hinnünk kell Benne, hogy Ő létezik, és bízni Benne! Szorgalmasan keresni, és hallgatni Isten szavára!  Azért, hogy az alkalmas időben, meg tudja adni a segítséget, amikor arra szükségünk van!

Hát, ezekről, és hasonló sok más fontos dologról beszélt ez az orvos. Persze, mindezt 1 méterrel előttem, és nekem. Mert, most már biztos vagyok benne, hogy ezek az üzenetek nekem szóltak.

Na, nem önteltségből mondom, távol legyen! De, tudom, hogy valamit visszaadott nekem abból, amit elveszítettem. Amiről azt hittem teljesen kihalt az orvoslásból, amit eddig úgy ismertem, egészségügy, ami miatt annak idején elkezdtem a pályámat.  Visszaadta a reményemet, hogy nincs minden, és mindenki elveszve ebben a világban, és vannak még „fehér hollók”, nem haltak ki teljesen…és ezt, egy halk beszélgetés keretein belül üzente nekem maga a Teremtő.

Tudjátok? Mondhatja bárki nekem, hogy nincs Isten!... vagy bizonyítsam be, hogy van! Nem kell bebizonyítani. Akinek nyitott a szíve, az megtalálja, és akinek szüksége van rá, az még inkább!

Nem is emiatt írtam le. Csak azért, mert szerettem volna Veletek megosztani, hogy vannak még csodák. Nekem, ez nagyon fontos beszélgetés volt, egy esti üzenet keretein belül, régi sebek gyógyultak be. Annyira másképp látok sok mindent. Igazából, talán nem is tudok mindent megfogalmazni, de nagyon örülök, hogy elmentem, és részese lehettem ennek az estének.

Mintha egy új esélyt kaptam volna…

Nem tudhatjuk hol és mikor akar hozzánk szólni Isten. Hol és mikor fogja begyógyítani a sebeinket, amit lehet, nagyon sok éve hordozunk. Talán még azt sem tudjuk hordozzuk-e…

Nem tudom mi változott, de valami változott, az biztos! Legyünk cselekvői életünknek, ragadjuk meg a lehetőségeket, a kinyújtott kezeket! Amik talán nem is látszanak, de ott vannak! Higgyük ezt, és bízzunk a Teremtő erejében!

Köszönöm, hogy olvastatok! ...és, amíg még nem késő,…Szeretlek Benneteket!!