Ott, ahol a szobrok állnak..
Ott, ahol a szobrok állnak sorban
Ahol lilán virít a fák közt a rhododendon
virága....
Ahol a mamutfenyők az égig érnek
Hol patak partján ciklámen nyílik éknek
Ahol az árvácska nő vadon
Ott átkarol a csendes nyugalom
Ott ahol tiszta levegőt visz a szellő
Magas fák csúcsa eget kémlelő
Madarak boldog éneke zeng
Hegyormok intenek neked..
Nyugalomba ringat a lég
Ott szobrok állnak sorban
Üzenetet küldenek feléd
Fenn a hegyen erdők sűrűjében
„Abigél” áll, karja vár ölelésre
Szeretetet várj, s hitet benne
Ki rátekint meggyógyul a szíve
Meggyógyul, mert szeretetet áraszt
Reményt, és hitet ad, hogy utat megtaláljad..
Ott, ahol szobrok állnak sorban
Trianoni szenvedés nő alakban
A fájdalom soha nem múlik el!
Szét darabolt magyar nemzetem
Száz év múlva is értünk könnyezel...
Mint anya ki elvesztett gyermekeit hívja
Ökölbe szorult fáradt akarata
Bánat bronz szoborba öntve
Üzenet, a bocsánatkérés kőbe vésve..
De a néma szobor csak áll magában
Úszik a fenyves ölén napsugárban
Egyszer megszakad –e bronz szobor szíve
S megtalálja ismét az anyát elveszett gyermeke?
Sopron városában vár-e két szobor
Fenyves ölén, hogy ismét rátalálj
A remény a szívben nem veszhet el soha
Szoborral köszönt téged a hűség városa...
Hogy emlékezzél, emlékeidben visszatérjenek
Köszöntsd őket, mert ők várnak téged!
2016.05.25.Sopron.
Dáma Lovag Erdős Anna..
