Egy szerelem margójára...

Pál apostol üldözni ment a keresztényeket, amikor az út kellős közepén arra érzett késztetést - Isteni sugallatra - hogy térdre boruljon, Isten bocsánatát kérje eltévelyedéséért, majd visszaforduljon, és többé ne üldözze a keresztényeket. Innen a mondás: Pálfordulás. A néphit szerint ezen a napon megenyhül az idő, s lassan vége lesz a télnek, közeleg az eljövendő újjáteremtés!. eljön Jézus, bűneink megváltására. Új emberek leszünk.

Sok mindenen gondolkodtam Éva látogatása óta. Már úgy indultam a templomba, hogy erősen hittem abban: velem leszel. Sírtam éjszaka, miközben gyönyörű leveledet olvastam. Arra gondoltam, hány nagyszülő lehet a világon, akinek az unokája ilyen szívhez szóló sorokat, szavakat ír, egyenesen, nyíltan megvallva mennyire szereti. Lám nekem gyermekem sincs, mégis van szerelmetes unokám, akiben gyönyörködöm... Mennyire hálás vagyok ezért Istennek .
A mama is eljött a  templomban. Ma Úrvacsoravétel volt. Szóval ketten voltunk, de ez csak a fizikai valóság, mert igenis teljes szivemből rád gondoltam, és éreztem, itt vagy velem. A rend ma úgy volt, hogy Évának kellett orgonálni, mert a kántor valamiért nem tudott eljönni. Estván prédikált egyedül, Franci vette videóra az igehirdetést. Tehát ma sem a karzaton ült, hanem jobb oldalon ahol ülni szokott, és ügyelt a felvételre.

Amikor bejött a templomba és a felvevő állványt elhelyezte, azonnal felém nézett. Akkor tudatosult bennem a gondolat: ez a fiú így köszön nekem. Csak eddig hiába nézett rám, nem gondoltam erre. De ma határozottan éreztem: köszöntem neked Klárika néni,... és köszönöm, hogy Dórikát  is elhoztad! Mert igenis érzem, hogy itt van veled ő is. És Isten további csodajeleket is küldött. Nekem is.
Elhatároztam, többé nem leszek szigorú a nézésemmel,... ne riasszam el,... hiszen már korábban is gondoltam arra, ez a fiú mintha bocsánatot kérne tőlem valamiért. És most figyelj...!
Együtt térdepeltünk az oltárnál, ő ott, ahol te először láttad, mi a mamával a szokott bal oldalon. És Franci nyílt, egyenes tekintete igenis találkozott az enyémmel. Eszembe jutott amit mondtál: a mosolya megfogott. És én, mint ha te lennél, elmosolyogtam magam, bele az arcába. Dórikám!  Ekkor történt a csoda! Franci zavartan elkapta a tekintetét rólam, de egy pillanat múlva már vissza is nézett , és rám mosolygott . Köszönt a mosolyával!... érted? Azt láttam arcán, megdöbbent egy pillanatra! A mosolyomtól, hogy van itt egy ember, aki nem felnőtti elvárással nézi őt, hanem elfogadja úgy, ahogyan van. A következő pillanatban, - megköszönte, hogy nem haragszom rá, sőt hálás nekem, hogy általam ismerhet téged. Azt éreztem jól cselekedtem a bíztató mosolyommal. Összességében: mosolya inkább volt kisgyermeki, ártatlan, mint dacosan kamaszos. Hálás vagyok a jó Istennek ennyi sugallat küldésén. Többé nem leszek vele szigorú.

Emlékszel a közös fotónkra? Azt írtad, látom bennünk a hasonlóságot. És ma ezt éreztem: Franci bennem lát téged. Így már sok minden érthető! Ezután mindig mosolyogva fogok ránézni, így tudatni vele, szívedben legalább egy kicsi helyen mindig ott van. Abban bízom, ha elérkezettnek látja az időt, ha már lesz elég ereje, hogy megszólítson, hiszen ez a mottója: Bátraké a sors kegye... meg fog történni, megszólít téged szavakkal is. S akkor megérzi majd, milyen a százhuszat verő verő szív, amikor az a bensőnk legmélyebb bugyrából tör elő, s ezután már csak a szívével fog mindig rád nézni, akkor is ha valójában távol vagy.
Érted szeretni fogom ezt a fiút! Ahányszor csak látom, mindig tudtára fogom adni: van valahol egy gyönyörűszép lányka, aki csak rád vár. Mondd meg neki bátran, ha szereted. Mondd meg akkor is, ha félsz attól, elutasításban lesz részed. Csak ha tudsz róla,... csak akkor lehet reményed arra, hogy kinyílik érzelme is rád. És ha nem , akkor sem veszítettél semmit, mert szereteted a lelkét boldoggá tudja tenni. Ez lesz a plátói szerelem, amely szintén jó érzés tud lenni.
Forduljunk hát együtt Pál Apostollal...