Búcsúztam tőled, amikor elmentél,
mosolyogva integettem,
de könnyeimet nem láthattad,
mert előled elrejtettem.

Átsírtam a délutánt és éjjelt,
sajgott a szívem utánad,
csak azt reméltem, megtalálod
az utat, ami a vágyad.

Hiába a telefonok, a képek,
annyira hazavártalak,
karácsonykor úgy örültem,
két karomba boldogan zártalak.

A pár nap elrepült, utána te is,
hívott, várt a messzeség,
engem úgy vigasztaltál,
jövök anya, mint a tavaszi szél.

Azóta így telnek éveink,
jössz, majd újra távozol,
összeszorított, fájó szívvel
kicsit meghalok, mikor elutazol.