Egy gyertya a múltba repít,
itt állok a sírodnál,
látom magam gyermekként,
felém kezet nyújtottál.

Védőn hajoltál fölém,
járni tanítottál, óvtál,
bátortalan lépteimnél
a támaszom voltál.

Örökké hálás vagyok neked
mindenért, amit kaptam,
összeszorul a szívem attól,
hogy vissza semmit nem adtam.

Nem volt időm meghálálni,
megóvni, védeni téged,
oly hamar elvett a halál,
rövid lett a földi léted.

Most egy emléket állítok
ennek az elmúlásnak,
és minden unokát szerető,
drága nagymamának.