Mivel ver még a sors keze?
Szenvedtél, hullt a könnyed.
Kiröppentek a gyermekek,
így sem lett sokkal könnyebb.

Bántottak s megaláztak,
mégis Ember maradtál,
nem vártál soha semmit,
csak adtál, adtál, adtál.

Ha úgy érzed szívedben
fészket rakott a bánat,
gondolj a szép napokra,
és reméld a csodákat.

Ha úgy érzed feladnád, 
ne tedd, mert vannak páran,
kik melletted maradtak,
hát harcolj tovább bátran.

Az élet szép Barátom,
pont Néked magyarázzam?
Azért írtam e pár sort,
hogy lelkedet felrázzam.