Unszolsz, hogy írjak némi verseket,
S milyen szívesen fogadnék szót neked!
De Pegazus nem nyargal, átkozott gebe,
Csillagképként ragyog, így most az ihlet
Elég messze szállt vele.
Az északi égbolton trapéz alakban várja,
Egyszer csak vágtasson, szabadon szárnyaljon,
A határ megnyíljon, a múzsa ajtódon kopogjon.
Mint villámok, mennykövek Zeusz lábánál,
Úgy szaporodhatnak soraid a képzelet szárnyán.
Reméled, Medúza nem halt hiába,
Pegazus lett a költészet, a kreativitás királya.

TM