Éjszaka csendes ölén
szíved még félt,
elszállt oly sok szépnek hitt remény,
végtelen a csend,
a fiad az égbe ment!
Szíveden gyógyíthatatlan sebet ejtett
a kegyetlen idő,
erre nincs gyógyír, csak a múló idő!
Most még észveszejtve rovod az utcák sorát,
nem találva helyed e planétán.
Megzavarodott az ész,
lábad csak megy,
nem is tudja, hova mész,
nincs magyarázat, hiába keresed,
Isten döntése,
most hívta magához gyermeked!
Angyalokkal van már drága lelke,
ő a boldogságát már meglelte!
Neked itt e földön felfoghatatlan,
az ember eszét veszti, 
nem tudja felfogni, nem hiszi,
pedig vérző szíve érzi,
és tehetetlen,
mert itt nem tud mit tenni!
Nézel üveges szemmel a semmibe,
úgy érzed, életednek
nincs tovább értelme.
Nehéz napok jönnek még,
tested, lelked megtörve, romokban,
pedig oly szép volt rég,
így nagyon nehéz,
ha az ember a tényekkel szembenéz!
Elment a gyermeked egy szebb, égi világba,
szeretettel fogadták őt oda.
Nyugodjon meg drága lelked,
a fiad többé már nem szenved!
Az ég ad nyugodalmat neki!

2024. május 3.