Tudom, az újszegedi, mosonmagyaróvári
Pünkösdi rózsáim már mind kinyíltatok...
Kertemben piros, sárga, rózsaszín a bokrotok.
Ragyogó napsütésben szívembe örömet adtok.
Kedves virágaim, csak nyiladozzatok!
Öröm a lelkemnek, ha rátok gondolok.
Pünkösdnek ünnepén kinyíltatok...
Szűzanyának is örömet adtatok.
Ragyog a napsugár, s ő is üzeni,
Búcsújáróhely, Csíksomlyó vár mindenkit...
Én is jártam ott, boldog volt a lelkem,
Magyarság összefogott, én is ünnepeltem.
Fenn a hegyoldalt, s lenn a völgyben
Örömzászló lengett magyar és székely színekben.
Együtt ünnepeltünk a Hármashalomnál,
Amerre csak tekintettem.
Szállt a közös ének a Csíksomlyói Szűzanyához,
Székely, magyar testvér egymást köszöntve
Kérte a Szűzanyát, maradjon velünk örökre.
Hitünkben minket így egyesítve.
Mert aki hísz Istenben s a Szűzanyában,
Egymást soha nem feledve,
Szíve eggyé olvad, készülve e szép ünnepre.
Napsugár is ragyog, mindenkit köszöntve.
Pünkösdi rózsáim, rózsák, csak nyíljatok!
Ragyogjon e szép napon szirmotok.
E szép májusi napon én is Csíksomlyóra gondolok.
Lélekben veletek ünneplek, vagyok.
Ha már ünnepelni csak messziről tudok.
Mosonmagyaróvár, 2026. május 22.
TM