Az emlékek poros padlására léptem,
A felfelé vezető lépcső nyikorgott.
Reméltem, a múltban ott lapul
A történet, mely kacajra gyújt.

A polcon hevertek, porosan várakozva
Események, történetek, akár régi lemezek,
De jókedvet, humort egyik sem rejteget.

A jelen lefedi a vicces részek javát,
Egy-egy felvillanó kép ellobban,
Akár a csonkig égett gyertyaláng.

A pályázat ideje hamarosan lejár,
Poros padlásom pókhálót sző
emlékezetem falán.

Ha mégis valami csoda folytán
A történet életre kel, rám talál,
Ígérem, azonnal megírom,
bár az idő már réges-rég lejárt.

TM