Bámulatra méltó a mustármag hite,
a tű fokába szorult tehetős teve,
az öröklét záloga pár őszinte mise,
mit akarhat itt egy novemberi fecske,
szegények asztala reménnyel terítve,
az eget nem tartja régóta semmi se,
akkor szép a fény, ha sötét már az este,
az Ördög már pályázik árva lelkemre,
még nem tudja, mit is kezdhet majd vele,
nem termett káposzta, elpusztult a kecske,
az összes tudomány édes dajkamese,
az ember gyűlölködik, bár szerethetne,
fejében a jó, rossz összekeveredve,
kukában köt ki minden fennkölt eszme.

A kétely, ellentmondás feloldásra vár,
a szívben fájdalom és öröm kalapál,
mint láthatatlan kopott kőműveskanál
mindent elsimít a semmi, majd a halál.

2013. szeptember 24.